Minden kezdet nehéz. Az elején sok kérdés felmerült: szólóban is képes lesz e Slash sikert elérni? Az énekes képes lesz kellően hozni a mindenki által ismert énektémákat? A válaszok ezekre a kérdésekre majd' 5 évvel ezelőtt kezdtek megformálódni, amikor is egy bizonyos úriember sok év után visszatért arra a helyre, ahonnan 25 évvel korábban elindult és kitörölhetetlenül beleírta magát a történelembe...
Ahogyan az várható volt, a nagysikerű harmadik szólólemez után a zenekar egy újabb koncert anyaggal bővítette a diszkográfiát. A lemez alapját a híres Roxyban rögzített koncert adja. Összességében el lehet mondani, hogy Slashék kitettek magukért rendesen, azonban mégis megfogalmazódott bennem pár kérdőjel.
Mielőtt hozzákezdenék ezekhez, szeretném leszögezni, hogy eléggé hardcore Slash fan vagyok, ha lehúzok valamit, akkor nem azért van, mert nem szeretem, vagy direkt fikázni szeretnék.
Hogy mennyi?? 17?? Igen, 17. Hogy ezt kinek és hogyan sikerült megcsinálnia fogalmam sincs, mindenesetre szeretnék gratulálni hozzá, mert finoman szólva is gerinctelen dolog. Ha élvezni szeretnéd a teljes anyagot akkor vedd meg CD-n, hogy azt a 2 extra számot is hallhasd. Maga a hanganyag már egy fokkal korrektebb, ugyanakkor nem értem miért kellett kihagyni az Automatic Overdrive-ot. Akkorát csak nem hibázhattak benne. Érthetetlen. Alapból van egy kis bökkenő az anyaggal. Eredetileg ezt a Guitar Center rögzítette, hogy a dokumentum sorozatához feltudja majd használni, és ki is adták adásba tavaly novemberben egy ennél is erősebben megvágott anyag formájában. Hogy aztán mégis miért pont ez lett, azzal kapcsolatban ezt a beszélgetést tudom elképzelni:
-Slash figyelj, nem kellene kiadnunk egy koncertanyagot a közönségnek? -De, az király lenne, de mégis melyik koncertet vegyük majd fel? -Áh ne vegyünk fel egy újat, egy valag pénz, sok szervezés. Megvesszük a jogokat a Guitar Centertől és mindenki boldog. -Ez kibaszott jó ötlet!
Mi sem adhat több igazolást ennek, hogy mikor elkezdtek cikkezgetni arról, hogy jön egy új DVD az eredeti vágott anyag minden verziója lekerült hirtelen a Youtuberól a jogok tulajdonosának változása miatt Ez nálam egy hatalmas fekete pont mindazoknak, akiknek közük volt ehhez.
A lélek:
Mivel a koncerteken általában olyan olyan dalokkal találkozunk amiket már ismerünk korábbról így nem elemezném számonként, hanem inkább összegezve, kitérve esetleg 1-2-re.
Turné elején vagyunk nemsokkal az album megjelenés után, ennek köszönhetően "csak" 5 új szám foglal helyet a dallistán, ami azért nem rossz, de elviseltem volna többet. Guns 'N Roses számból viszont túlcsordulás van. Eléggé furcsa ezt tőlem olvasni, de egyszerűen sok a 6 szám. Én megértem, hogy Slash sokaknak mai napig is a Guns gitárosa, de ezt le lehetne tudni ezt 3-4 számmal is és helyette inkább a szóló-korszakból bevenni másokat. Az első albumról, érthető énekesi okok miatt azok szerepelnek, amiket Myles könnyen tud énekelni (Ghost)/ ő énekelt fel (Starlight, Back From Cali), illetve aminél Todd lép a mikrofonhoz, mert frontembernek is kell egy kis szusszanás (Doctor Alibi). Sajnálatos módon kevés dal szerepel a sikeres Apocalyptic Loveról. Ott váltak igazán zenekarrá és az albumot is közösen hozták össze és simán befért volna egy két nagyon jó dal róla (Bad Rain, Shots Fired, Hard & Fast pl. a Guns-ok helyett).És akkor, amit egyáltalán nem értek. Miért kell egy szűk 2 órás koncertben egy 18 percesre nyújtott Rocket Queen? Értem én, hogy pihentetnie kell a hangját időnként Mylesnak, de lehetett volna bármelyik zseniális instrumentális dal is Slashtől (Jizz Da Pit, Watch This, Safari Inn), és nem vált volna monotonná a dolog.
De nézzük a dolgok jó oldalát. Az, hogy előkerült a You Could Be Mine egy nagyon rizikós húzás volt, hiszen Myles teljesen más kaliberű énekes, mint Axl. Ennek ellenére zseniálisan sikerült lehozni és nagy örömmel hallgatom ezt magával ragadó számot. Az új dalok is jól szerepeltek és a közönség is jól fogadta őket. A turné másik meglepetése az alapból hibátlan Anastasia újragondolása és ezzel egy új szintre emelése az akusztikus intróval és szólóval. Slash hozza a formáját és elvarázsol mindenkit, lenyűgöző, hogy ez az ember 1-2 rossz napon kívül még ma is hozza régi formáját. Myles Kennedyre egyszerűen nincsenek szavak, néhol még jobban énekel, mint az albumokon, az újragondolt Guns 'N Roses dalokról nem beszélve. És ami a legfontosabb koncert közben nem fárad el a hangja, s az évek alatt egyre jobb frontember vált belőle. A zenekar másik torka és a ritmusszekció egyik alapembere Todd 'Dammit' Kerns is hozta a "szokásosat" és brutális vokáljaival és basszustémáival tarolta le a színpadot. Bámulatos milyen elementáris erő árad belőle és becsülendő mennyire ügyel a közönséggel való kontaktra. S amikor átveszi Kennedytől a stafétát, leszedi a fejed. Meg merem kockáztatni, hogy ilyen jól még Axl sem énekelte a You're Crazyt. Brent Fitz is hibátlan teljesítmény nyújt, pontosan, feszesen képes átadni a néhol kifejezetten bonyolult dobtémákat miközben úgy mosolyog (s vokálozik), mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Frank Sidoris az a tagja a zenekarnak, akivel csak a turnékon illetve az ott rögzített anyagokon találkozhatsz, ez nem is baj szerintem feltétlenül ugyanis szerintem van még hová fejlődnie és bármennyire is szimpatikus, így lassan 3 év után illene szerintem legalább így lehozni a Nightrain első szólóját.
A hangzás:
Itt csúszik el picit az egész, mert sajnos nem képes megközelíteni a zseniális Made In Stoke világát, hiszen ez sokkal nyersebb lett. A dobokra szánhattak volna több időt utólag és basszusgitárt is jobban ki emelhették volna, mert néhol picit kásás nekem. A gitárok kellemesen harmóniában vannak, csak Slash tiszta soundja az ami picit gyenge. Mivel a potméterrel állítja be azt és nem egy külön csatornája van hozzá, picit tompábban szólal meg a kelleténél véleményem szerint. A közönség bevonása viccesre sikerült, néha úgy éreztem, hogy aki ezt csinálta random bevágott egy két sikolyt/ujjongást, amik emiatt akaratlanul is felidézték benne a Live ?!*@ Like a Suicide EP-t, ahol ugye máshonnan lett alákeverve.
A képi világ:
Egyszóval telitalálat, gyönyörű vágások vannak benne, az ilyen stílusú képi világ/rendezés a személyes kedvencem.
Konklúzió:
Egy nagyon jó szórakozást nyújtó anyag született és a kevés negatív dolog ellenére biztosan helye lesz a gyűjteményemben és sokáig fogom élvezni. Vérbeli koncert anyag, igazi koncerthangzással és ahhoz közeli élménnyel, nálam 10/9. Kevés ilyen zenekart látni napjainkban így pláne érdemes lesz odafigyelni rájuk a jövőben is és aki teheti nézzen ki egy koncertre, nem fogja megbánni.
