Mindenki életében eljön az a zenei pillanat, ami sok éven keresztül fogja meghatározni az ember ízlését. Nekem az egyik ilyen a 2013-as bécsi Alter Bridge koncert volt, ahol Mark Tremonti neve végérvényesen felkerült a kedvenc gitárosaim közé. Miután megismerkedtem a szóló munkásságával egyértelművé vált számomra, hogy élőben is látnom kell őket egyszer. Ez most, a harmadik lemez turnéja kapcsán jött el, méghozzá az első állomások egyikén, a prágai MeetFactoryban.
Miközben Myles Kennedy sorba vette fel a lemezeket Slashel és turnéztatták azokat Mark sem volt tétlen és egy valódi zenekart hozott össze Eric Friedman gitárossal, Garrett Whitlock dobossal és Wolfgang Van Halen basszerossal. A formációval Tremonti nemcsak a thrashesebb vonalát mutatta meg a világnak, hanem énekesként is bizonyított. Nem ő rendelkezik a legegyedibb orgánummal és nem is fog Kennedys magasságokba tévedni, de teljesen erőteljesen és dallamosan képes énekelni, amitől csak jobb lesz az egész.
A prágai kirándulásunktól nem vártam különösebben semmi extrát, egy jó koncertet és egy kis esélyt, hogy utána elcsípjük őket egy-két fotóra. Ezzel szemben olyan élményben volt részünk Mark Tremontinak hála, amit éveken keresztül nem fogunk elfelejteni.
Fél kettő körül értünk ki a helyszínre, rajtunk kívül hat ember volt ott, mind gitárral. Besétáltunk, szétnéztünk, majd az emeleten megpillantottuk Markot gyakorolni. Kicsivel később lejött az egyik szervezővel, hogy felvigyék azokat akik privát gitárórára jöttek. Mivel nem voltunk sokan Mark mondta, hogy nyugodtan jöjjön fel az is aki nem fizetett be rá. Így volt lehetőségünk a bő egy órás oktatást testközelből végignézni, majd aláírásokat begyűjteni. Nem sokkal később kezdődött a soundcheck, ahova bemehettünk mi is, hiszen 'részt vettünk a magánórán'. Hatalmas élmény volt, hét számot próbáltak el az estére, majd utána lejöttek és mindenkivel csináltak képet és váltottak pár szót. És mindez nem történt volna meg, ha Mark nem ilyen szerény, közvetlen és kedves. Nagy meglepetést okozott mindannyiunknak a hozzáállásával, ugyanis a világ egyik legjobb gitárosáról beszélünk.
Következett 4 óra várakozás a koncertre, majd egy viszonylag gond nélküli beengedés, és szerencsés első sorba érkezés hála a többieknek. Az este előzenekara a cseh Stroy volt, akiktől nem vártam semmit, de jól bemelegítették a közönséget. Kiváló dalszerkezettel, hangzással és énekessel bírnak. Leginkább a mostani Gojirához tudnám őket hasonlítani, sokkal dallamosabb vokállal. Érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Gyors átszerelés után máris a főszereplőké volt a színpad. Kifejezetten energikusan robbantak bele az amúgy sem hűvös légkörbe és már a nyitó My Last Mistake-el letépték az arcunkat a szó legpozitívabb értelmében. Biztonsági játékról szó sem volt, 5 dal szerepelt az első albumról, 5 a legutóbbi Dustról és 6 a tavalyi Cauterizeról a setlistben, jó arányban vegyítve. A betonkemény You Waste Your Time, Radical Change, Wish You Well, Brains mellett olyan számok is helyet kaptak pihenés gyanánt, mint például a(z általam nem igazán kedvelt) Symphaty, így a közel 80 perces üresjárat nélküli műsor nem is tűnt olyan kevésnek, mint leírva. A zenészek tökéletesen illenek egymáshoz, Garrett Whitlock napjaink egyik legjobb és 'legbetegebb' dobosa is egyben. Elképesztő amit leművel a szerkó mögött. Végig headbengeli és mosolyogja az egészet, miközben nagyon pontosan játszik. Wolfgang a Van Halenes kötelezettségei miatt nem tud turnézni velük, de helyette sikerült egy sokkal karizmatikusabb embert találni, Tanner Keegant. Ugrál fel alá, vicces pofákat vág, kedves és jól beleillik a zenekarba. Kell ennél több? Eric Friedman sokkal több szerepet kap Mark mellett mint ahogyan azt gondolnánk. Mialatt Tremonti énekel, addig ő tökéletesen vokálozik és játssza a szóló sávokat. A szólók többsége természetesen a mesteré, de Eric is kiveszi belőle a részét, méghozzá nem is akárhogy! Tremontira pedig nincsenek szavak, jól felépített szólók, könnyen megjegyezhető dallamok és hatalmas energia. Ráadásul klubkoncert révén mindezt karnyújtásnyira a közönségtől. Tökéletesen érződött rajtuk mennyire élvezték az egész bulit. Jobb helyet nem is választhattak volna kvázi turnényitónak. (Hivatalosan ez volt a második koncert ezzel a lemezzel, de az első az Iron Maiden előtt volt, kevés dallal és műsoridővel a dortmundi arénában.)
'Sajnos' a közelgő új Alter Bridge lemez és turné miatt várhatóan egy darabig szüneteltetve lesz a csapat, éppen ezért ajánlom mindenkinek, hogy nézzek meg őket a maradék dátumaik egyikén (például a Rock in Viennán). Garantáltan maradandó élményt fognak nyújtani. Kevés zenekar van manapság, akik hasonlóan kemény zenét játszanak, ilyen dallamos énektémával. Üde színfoltjai a felhozatalnak.
