Rock 'N' Roll Is just Rock 'N' Roll

Rock 'N' Roll Ain't Noise Pollution

Rock 'N' Roll Ain't Noise Pollution

Slash - World On Fire

Avagy hogyan kell ütős lemezt összehozni napjainkban

2015. április 03. - cifrakdaniel

Jómagam Slash szólómunkásságával 2011-ben ismerkedtem meg az akkori Slash című, sztárokkal teletűzdelt, klasszikus értelemben vett szólóalbumon keresztül és egyből magával ragadott. A sikeres lemez ahogyan azt illik, egy csapat zenésszel a nyakába vette a világot, hogy megmutassa nem öregedett még ki a szakmából és bőven van még mit megmutatnia. Ez olyan jól sikerült, hogy a sokak által nem várt folytatást már a turné közben állandó zenekarrá összeforrt felállással adta ki Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators néven. A bivalyerősre sikerült csapatmunka után menetrendszerűen érkezett a  folytatás.

A 2012-es Apocalyptic Love olyasfajta erősséget és egységet mutatott, amit nehéz szinten tartani manapság. Nos, sikerült. A 2014-ben megjelent lemez szerintem teljesen felülmúlta az elődjét sok szempontból és csak egy-két dolog van amit kifogásolnék, de erről majd később.

A két turnéval és egy lemezzel a háta mögött vonult próbatermbe csapat 2013 végén, hogy az úton született jammelések eredményeit alaposan kivesézze és kidolgozza: Slash, a tökéletes énekesi és frontemberi kvalitásokkal rendelkező Todd 'Dammit' Kerns és az atompontos Brent Fitz. Mivel Myles Kennedyt elszólította az Alter Bridge éppen esedékes turnéja így sajnálatos módon nem tudott gitárosként részt venni az album munkásságában az előzővel ellentétben. Az elkészült lemezre végül 17 dal került fel egyben, egyik sem lett bónusz. Sok helyen olvastam, hogy Slashnek elment az esze és teljességgel túlzásba vitte a dalok számát, mert manapság nem lehet ennyi jó dalt egy lemezre felrakni és nem is lehet ennyi ideig megfelelően koncentrálni azokra. Tény az album majdnem 78 perc hosszúságú, de aki ezen túl tudja tenni magát garantáltan jól fog szórakozni, az esetleges gyengébbre sikerült (mihez képest ugyebár) dalok ellenére.

screen-shot-2014-06-13-at-12_19_20-am.png

A dalok:

Az album első dala mindjárt a címadó, World on Fire. Ezt a dalt kaptuk meg elsőként ízelítőnek a megjelenés előtt. Slash szerint egy kivonatot akartak megmutatni az emberek, amiben benne van a teljes album feelingje. Nem is nagyon lőttek mellé a tipikus 'Slashes' nyitóriffelés után a fokozatosan beszálló hangszereknek köszönhetően olyan a dal, mintha egy robbanás lenne, egyre fokozatosabban szakítja le az ember fejét, hogy a refrénre teljesen darabokra tépjen. Ahogy a közepén elcsendesedik az egész, majd ismét robban a bomba az felejthetetlen, biztos sokáig koncertek része lesz.

A következő dal az újrahasznosított riffre épülő Shadow Life. A kellemes akkordbontással és csodálatos énekkel induló dal remekül robban be a már előbb említett, eredetileg You're a Lie című dalnak szánt riffel. Mit ne mondjak megérte érlelni még. A refrén könnyen megjegyezhető és nagyon hamar belemászik az ember fülébe Myles íves dallamának köszönhetően, aminek remek támoszlopot biztosít Todd a vokáljával. Ebben a dalban található a lemez egyik legerősebb és legkomplikáltabb szólója, ami remekül koronázza meg ezt a remekművet.

A tempó nem hagy alább az Automatic Overdriveban sem. A kezdés itt is finoman vezet rá az elméből kitörölhetetlen riffre, hogy ismét egy zseniális slágeresen egyszerű, de nagyszerű refrénbe torkolljon az egész. Igazi autóvezetéshez való zene.

A soron következő Wicked Stone az eddigiekhez hasonlóan lazábban indül, majd megjön Todd az albumra összerakott új basszus hangzásával és olyan húzós dallam lesz, akárcsak a Standing in the Sunban, vagy sajnálatos módon kevésbé populáris Locomotiveban. Szintén zseniális refrén, és igazi 'Slashes' feelinges outro szóló, Kennedy zsenialitásával alátámasztva.

30 Years To Life igazi stadionrockos slide-al megkísért témával indít és már-már a Paradise City elejéhez hasonlítható hangulattal. Ez az egyik favoritom az albumon, nagyon el vannak találva az akkordváltások a verzében, végig feszesen lüktet a dal az ember fülében. Todd basszustémáit nem lehet elégszer dicsérni, ez ide is igaz. Ha valakinek be kellene mutatnom Slash munkásságát vagy a rock and rollt tuti az első számok között lenne a dal.

Az első öt bombasztikus erejű szám után következik az album első pihenője, a rádióbarát Bent To Fly. Természetesen ez a lélegzetvételnyi nyugalom sem tart örökké, és Far and Away szerűen teljesedik ki a végére.

Stone Blind simán elfért volna a Use Your Illusion lemezek egyikére. Különösen igaz ez a refrén mélyen fekvő vokálja miatt. Nagyon kellemesen váltogatják egymást a zúzós témák és a könnyedebb tiszta dallamok.

És elérkeztünk szerintem arra a pontra, amikor kicsit lankad az örömöm. A Too Far Gone hiába indít az album egyik legjobb riffjével és köszön is vissza itt-ott, nekem még is olyan mintha bedobták volna turmixgépbe és egy még mindig kemény, de lágyabb, krémesebb valamit kapunk. Hiába nyújt 10/10-es teljesítményt mind Myles és Todd is a refrénben, sajnos nem sikerült meggyőzniük.

Ha szeretném, a Beneath The Savage Sunt simán jellemezhetném 3 betűvel: OMG. Nem hittem volna, hogy a grandiózus Anastasia után képesek lesznek még egy ilyen mesterművet összerakni. Tévedtem. Olyan riffekkel dobálózik a dal és olyan húzása van, hogy az elképesztő. Végig zseniálisan támogatja a gitárokat és játszik össze a dobbal a basszusgitár. Myles olyan témát ragadott meg a szövegben, ami egyre súlyosabbá válik napjainkban, az orvvadászatot. A nehéz témához illően érezni az egész dalon mindazt a kínt és fájdalmat  amit ezek a csodálatos élőlények elszenvednek. A zseniális csendes középső rész után elementáris erővel robban be a második szóló, zseniálisan megtámogatva a ritmusszekció részéről. Abszolút favorit. Ez az a dal amiért anno megérte feloszlania a Guns 'N Rosesnak.

Magában hallgatva a Withered Delilah az, amit 10-ből 8-szor továbbléptetek,tipikus Slash dal, semmi különös. Azonban egyben hallgatva így a Beneath után tökéletesen vezet rá az album egyetlen balladájára - ami egyben a leghosszabb száma is -

a Battlegroundra. Ha valaki nincs teljesen kibékülve Kennedy hangjával, az itt ébredhet rá a zsenialitására. Kevés énekes van aki ilyen lágyan, magával ragadóan tud énekelni mindamellett, hogy dal későbbi részében megmutassa a hangterjedelmét. A November Rainhez hasonló szóló utáni refrénnel viszont a mai napig nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy a 'la-la-la' többet mond minden szónál, nekem mégis hiányérzetem van.

Dirty Girl a másik kellemes vezetéshez való dal. Könnyen megjegyezhető refrén és igazi bluesos Slash szóló.

Az Iris Of The Storm egy szintén kellemes riffel indul, ez a másik rádióbarát dal az albumon, nagyon szépen párosul a zene a szöveggel, tényleg olyan, mintha egy nagy erejű viharral kellene szembenéznünk a hirtelen még előttünk lévő idill után. 

Mikor megláttam a számlistát, egyből a nagyon várt dalok közé került az Avalon. Nem bírtam elképzelni, hogy 3 percben mit lehet kihozni, aztán kiderült,hogy egy vérbeli dögös ír kocsmarockot. Igazi kis energialöket ez a dal, aminek a riffje nem titkoltan Rory Gallagher hatására íródott. Ezt a dalt egyébként simán el tudnám képzelni egy Paddy and the Rats átiratban.

Amilyen vidáman és a Foo Fighters Cold Day In The Sunjára hasonlítva indul a The Dissident olyannyira súlyos témával foglalkozik, a háborúk fölösleges és értelmetlen öldöklésével. A dal nagyon könnyen megragad az ember fülében, a zseniális refrénnek, szólónak és az apait-anyait beleadó Mylesnak köszönhetően.

Safari Inn az album egyetlen instrumentális dala, nagyon könnyed kísérete van, mintha csak Myles gitározta volna fel. Koncerten remélem sokkal inkább előtérbe kerül, mint a Rocket Queen és az abban 15 perces nyújtott szóló. Ez a dal is újrahasznosított, találkozhattunk már vele az első szólólemez bónuszai között Demo #14 néven. Tipikus Slash varázslat.

Az album záróakkordja sem egy könnyed darab, de szerintem pont tökéletes ide. A The Unholy Slashre nem igazán jellemző sötét akkordbontással indul és nagyon hátborzongató marad a hangulat a dal végéig. A refrén itt is is telitalálat, a szóló sincs túlhúzva és a dal utolsó egy perce az teljes hátborzongás és libabőr. Remekül vezetik fel a srácok Myles zseniális utolsó verzéjét. 

Konklúzió:

Ahogyan már korábban említettem sajnálatos módon Myles gitárosként nem tudott részt venni az albumon és hiába is próbálkozik Slash nem önmaga lenni, nem sikerül. Használhat akár egy 12 ezres gitárt is onnan is lejönne, hogy ki játszik rajta. Ez az egyik dolog, ami miatt nekem nagy hiányérzetem van, hiszen az Apocalyptic Loveon zseniálisan gitározott Myles, tessék csak meghallgatni a Shots Fired című dalt, meg fognak érteni engem. Szintén nem értem, miért kellett ennyire "eldugni" Todd zseniális vokáljait, pedig van belőle egy pár. Élőben hallva pedig teljesen elfért volna hangosabban például a Wicked Stoneban.

Szövegek terén sajnos kevés saját életből táplálkozó dal van, legalábbis saját elmondásuk szerint. Ez azért is szomorú, mert Myles zseniális szövegeket tud írni, ha a saját életéből kell ihletet merítenie, ehhez elég csak a Blackbirdöt meghallgatni. Persze kivételek vannak, mint például a Bent To Fly, Iris Of The Storm, ám leginkább a Battlegroundra igaz ez, hiszen mint utólag kiderül Slash házasságának hattyúdaláról szól.

Ami viszont nagyon jót tett a lemeznek, az nem más, az a producer csere. Kevés olyan producer van manapság, mint Michael 'Elvis' Baskette, aki ennyire jól rögzíteni tudja a dalokat, hogy aztán olyan legyen az album, mintha előtted játszana a zenekar.

És persze ne feledjük el Todd és Brent zsenialitását, akik szerintem életük eddigi legjobb teljesítményüket nyújtották az albumon, és Slash és Myles duójának csodálatosságát.myles-kennedy-slash.gif

Összességében az album nálam 10/10. Sokat fog még nálam forogni a korong, kevés ennyire erős és egységes lemez születik manapság, és ezt nem elfogultságból írom. Sokkal inkább összeért ez szerintem, mint az előd, akárcsak a zenekar, köszönhetően az újabb turnénak és az együtt töltött időnek és töltelékek sincsenek különösebben rajta. Kíváncsian várom a folytatást 2016-ban. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rnranp.blog.hu/api/trackback/id/tr157334770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Canis Lupus (accordhecsi.blog.hu) 2015.04.03. 13:00:11

Ügyes vagy Danika!
A végén még rock zenei publicista válik belőled!:)

cifrakdaniel · http://rnranp.blog.hu/ 2015.04.03. 13:19:46

@Canis Lupus (accordhecsi.blog.hu): Köszönöm szépen! Hát azért túlzásokba ne essünk :D
süti beállítások módosítása